Mi a különbség a szóló zongorázás és a kísérés között? Mit kell tudjon a jó kísérő? Milyen félreértésekre ad okot ez az igen szerencsétlen szóhasználat: kísérés? A kamara esteket szinte mindig a szólista nevével fémjelzik, a zongorista partner személye háttérben marad. E hálátlan és megalázó „futottak még” kategorizálásért nem a hangszeres-, vagy énekes partnerek a felelősek elsősorban, hanem a szervezők és menedzserek, akik sajnos az esetek többségében nem tekintik sem partnernek, sem művésznek a zongoránál ülő muzsikust. Legjobb esetben is úgy jelenik meg a neve, mint „közreműködő”, vagy „zongorán kísér”. Pedig ugyanolyan rangú felelőssége van, mint társának. Hisz csak kettőjük együttes előadásában születhetik meg a mű. E kérdésekre keresve választ sokévnyi koncert-, illetve egyetemi oktatás tapasztalata alapján írtam le véleményemet, gondolataimat DLA dolgozatomban, amelyet itt olvashatnak. Írásomat elsősorban zongoristák és korrepetitorok figyelmébe ajánlom, abban a reményben, hogy e sokrétű műfaj legizgalmasabb titkáról, az együtt zenélésről elmondottak ösztönözni tudják őket az egyenrangú zenélésre, valamint hogy sikerül helyreállítanom a zongorakísérők megbecsülését.